Bencés gimnáziumot végzett, majd Budapesten két évet hallgatott a mai Eötvös Lóránd Tudományegyetem jogi karán. Az első alapvizsga után ügyvédjelölt lett Győrben, s ezzel nyugodt életet biztosított magának. 1915-ben, I. Világháborúban súlyosan megsebesült, elvesztette a fél lábát és főhadnagyként, 75 %-os rokkantsággal szerelték le. A 20-as években több évet élt Bécsben, azután haláláig Budapesten élt, nehéz körülmények között, mint közgazdasági szakíró biztosította megélhetését.
A sakkal 6 éves korában ismerkedett meg, egy osztályba járt Chalupetzky Ferenccel. 15 éves korában már 5 táblán tudott egyszerre, vakon játszani. 1906-ban az első nemzeti mesterversenyen 4-5., a második nemzeti mesterversenyen már osztott első hely az eredménye és ezért megkapja a mesteri címet. Korán visszavonul a versenyzéstől.
Mint sakkszervező részben a győri sakkélet szervezője Chalupetzky Ferenccel, majd a Budai Sakkozó Társaság egyik vezető személyisége. A 30-as években a Magyar Sakkszövetség főtitkára, 1939-ig.
16 évesen jelenik meg az első feladványa (Pesti Hírlap), valamivel több, mint 30 feladványáról tudunk, 1929-39 között szervező munkája köti le, 1939-ben Romániában első díjat nyer, de a Magyar Sakkvilág olvasói megfúrják a művet, egyébként általában nehéz, fogós feladványaival tűnik ki, amelyek állják a mai számítógépes elemzéseket is.
Érdemes elolvasni kis könyvecskéjét a Magyar Sakkvilág Könyvtára keretében: Amit minden sakkozónak tudnia kell. A sorozatban még egy könyve jelent meg: A Magyar Sakkszövetség Dr. Sipőcz Jenő emlékversenye, 1937.