Utolsó módosítás:
2017. október 27.


Hibás tartalom jelzése

Bilek István
(1932-2010)


Bilek István nemzetközi nagymester, Maróczy díjas mesteredző, szakíró, a magyar csapat kapitánya (1978-ban és 1980-ban). Budapesten született 1932. augusztus 11-én és ugyanott halt meg 2010. március 21-én. Felesége Bilekné Láng Edit női nemzetközi mester, elváltak. Második felesége Baksa Judit. Gyereke nem született. Érdekesség, hogy 1965-ben mindketten magyar egyéni bajnokságot nyertek!

Édesapjától tanult meg sakkozni, első edzője Halányi Ferenc (1948), első csapata a MOKSZ (Magyar Országos Szövetkezeti Központ) volt, onnan igazolt a Vasas SC-hez. Itt Bakonyi Elek tanítványaként lett mester. Bencés gimnáziumban tanult és utódjában, a Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségizett. Nagy futballtehetségnek indult, még gólkirály is lett a Fradi ifi csapatában. De nem a futballt, hanem a sakkozást választotta.

A mesteri címet 1952-ben, az edzői oklevelet 1953-ban szerezte meg, a nemzetközi mesteri cím feltételeit már 1957-ben teljesítette, a címet azonban csak 1958-ban kapta meg. A nemzetközi nagymesteri címet 1962-ben szerezte meg. 254-szeres magyar válogatott. Játékosként kilencszer képviselte hazánkat sakkolimpián (2 ezüst- és 1 bronzérmet szerzett a csapattal), négyszer Európa-Bajnokságon (1 ezüst- és 3 bronzérem). Háromszoros magyar bajnok (1962, 1965, 1970). 11-szeres országos bajnok csapatban a Vörös Meteor, a Vasas és a Bp. Honvéd színeiben. A Vörös Meteor klubban Portisch Lajos szekundánsa. Háromszor jutott be a zónaközi döntőbe (1962, 1964, 1967). A magyar férfi olimpiai sakkcsapat szekundánsa 1978-ban, majd szövetségi kapitánya 1980-ban. (1978-ban Buenos Airesben a férfi csapatunk olimpiai bajnokságot nyert.) 1978-82 között az országos válogatott szakvezetője.

Munkásságáért számos kitüntetést kapott: Szocialista Munkáért Érdemérem (1960), Érdemes Sportoló (1968), Kiváló Sportoló (1968), Sport Érdemérem Ezüst fokozata (1972), Sport Érdemérem Arany fokozata (1978), SZOT Aranyérem (1987), Maróczy díj (1994), MSZOSZ díj 1998. A mesteredzői címet 1981-ben kapta.

1976-tól 1988-ig a televízió nagysikerű Sakk-matt című műsorának szerkesztője és vezetője. Széles körben ismert újságíró, szakíró, irodalmi munkássága jelentős. Ismertebb művei: Győzelmünk a sakkolimpián* (1978), Versenyfutás az aranyérmekért* (1982), Örökös sakkban I. (1987), Utazás sakkországba* (1987), Barcza Gedeon élete és játszmái* (1989), Örökös sakkban II. (1993), Magyar Sakktörténet* (1995), Örökös sakkban III. (1998). (* - társszerzőként, szerkesztőként)

Sakkrovatokat vezetett a Volán Hírlapnál (1975-1984), a Pesti Hírlapnál (1991-1994), a Vasasnál (1984-1998), az Esti Hírlapnál (1994-1995), a Sportissimonál (1995-1996), a Postásnál (1997-től), a Napi Magyarországnál (1998-2000), a Magyar Nemzetnél. Sokk cikke jelent meg a Magyar Sakkéletben, később a Sakkéletben, a Magyar Nemzet online rovatvezetője volt. A Magyar Televízióban 1976-1992-ig sakk-kommentátorként is tevékenykedett. Német nyelven is jelentek meg cikkei, elemzései.

Edzőként olyan fiatalok útját egyengette mint Adorján András, a Horváth-testvérek, akik nagymesterek, olimpikonok, országos bajnokok lettek később. Adorján András olimpiai bajnok is lett 1978-ban Buenos Airesben a magyar csapattal.

Bilek Isrván szerette a sakkot, de mellette sokat olvasott, zenét hallgatott, festői stílusokat tanulmányozott, grafikákat készített. Széles látókörű, sokoldalú, művelt, jó humorú, szókimondó, érzékeny ember volt. Sakkirodalmi tevékenységével és játszmáival az utókor számára is maradandót alkotott.



© Honfi György, Négyesi György 2011-2012.
| impresszum | kapcsolatfelvétel | regisztráció | jogi nyilatkozat |