Az 1961. évi női egyéni bajnokság döntője meglepetéssel végződött, bár az eredmény bizonyos fokig várható volt. Ez a paradoxonnak ható megállapítás lényegében logikus értékelés. Honfi Károlyné, az új női bajnok évek óta az élvonalba tartozik. Két évvel ezelőtt a döntő nagyobb részében élen volt és csupán túlzott önbizalmával okolható elcsúszása folytán lett végül is második. 1960-ban is versenyben volt az első helyért, de nem rendelkezett kellő átütőerővel, s így a 3-4. helyen végzett. Az 1961. nyarán megrendezett válogató versenyen ismét megmutatkozott, hogy ha jó formában, zavaró körülmények nélkül versenyezhet, esélyes lehet még a bajnoki címre is.

Az 1961. évi döntőre az év utolsó napjaiban került sor. Az első fordulókat még a Sakkszövetség régi, Aulich utcai helyiségében játszották le, a hatodik fordulótól kezdve azonban már a Néphadsereg utcai (ma Falk Miksa utca - saját megjegyzésem) új szövetségi otthonban folytatódott a küzdelem. A játékidő reggel 9 órától délután 3 óráig, tehát 6 órára, majd - függőjátszma esetén este 6 órától 10-ig szabta meg a versenykiírás. Ez a FIDE szófiai kongresszusának javaslatával indokolt újítás nálunk ezúttal először nyert alkalmazást, s így a versenyzőknek nemcsak egymással, hanem a szokatlan versenyrenddel is meg kellett küzdeniük. A résztvevők száma 14-re csökkent, mert Delyné betegség, Farkas Mariann pedig egyetemi tanulmányai miatt nem élt indulási jogával. A versenyen két szünnap volt, az 5. és a 8. forduló után,  a 10. és a 11. forduló között pedig három napos ünnep szakította meg a küzdelmet, amely így december 29-én fejeződött be.

December 12-én, amikor Balogh László nemzetközi versenybíró elindította az órákat, a legtöbben Sillyéné-Karakasné párharcra számítottak. Az előbbi háromszoros női bajnok két év óta védi a bajnoki címet, utóbbi pedig alig két héttel korábban figyelemre méltó eredménnyel tért haza a női világbajnokjelöltek versenyéről.   Mellettük azonban jóegynéhányan Honfinét és Bileknét is számításba vették, titkos esélyesként.

Az első fordulóban Honfiné csak nehezen harcolta ki a döntetlent Jászay ellen, Sillyéné sem bírt Nemessányinéval, Karakasné viszont legyőzte Bileknét. Ilyen kezdet után még aligha lehetett gondolni a végeredmény későbbi alakulására. A közvetlen folytatás azonban már meglepő volt. Honfiné öt játszmát nyert egymás után, s e sorozatban legyőzte az előző évi bajnokság első három helyezettjét, Sillyénét, Karakasnét és Lángost is. Közben Karakasné (látványos játszmában) vesztett Kmetovits ellen is, így a vezető Honfiné közelében csak a szívósan küzdő Bilekné, Sinka és Jászay tudta tartani magát. A hetedik fordulóban könnyen eldőlhetett volna a verseny sorsa. Bilekné világossal rosszul kezelte a megnyitást Honfiné ellen, és hátrányba került. Honfiné azonban elnézte ellenfele kötésre alapozott kiskombinációját, s vesztett. Honfiné előnye ezzel fél pontra csökkent, s mögéje hárman is szorosan felzárkóztak. Honfinénak 5,5, Bileknének, Jászaynak és Sinkának 5-5, Lángosnak és Karakasnénak 4-4 pontja volt ekkor. A bajnokságot védő Sillyéné viszont 3,5 pontjával gyakorlatilag már kiesett az elsőségért folyó vetélkedésből.

A második félidő a 8. forduló döntő fontosságú eseményével kezdődött: Sinka kikapott Bileknétől, Jászay pedig Karakasnétól. Így a vezető Honfinét már csak Bilekné tudta nyomon követni. Kettőjük között külön küzdelem indult az elsőségért. Mindketten 4-4 győzelmet arattak megszakítás nélkül.

Az első hely szempontjából a 11. forduló bizonyult sorsdöntőnek. A két vezető idegeit észrevehetően megviselte az utolsó napok kiélezett küzdelme. Honfiné sötéttel több pontatlanság után súlyos helyzetbe került Körtvélyessyné ellen. De görcsösen védekezett, s a végén még nyert végjátékra is le tudott bonyolítani. Körülbelül akkor kerekedett felül, amikor Bilekné éppen feladta játszmáját Finta ellen. Pedig éppen fordítva kezdődött. Amikor Honfiné hátrányosabb helyzetbe került, akkor nyerte le Bilekné ellenfele bástyáját. A történet, mint az idegek harcának jellegzetes példája, ide kívánkozik:

A cikk itt a Bilekné-Finta játszma első 19 lépését közli két diagrammal, amelyben világos először egy csinos kétlépéses kiskombinációval bástyát nyer, majd hasonló módon tisztet és gyalogot veszít.

Honfiné tehát a döntő pillanatokban jobban állta a harcot, s ezzel el is dőlt a bajnokság sorsa. Bilekné ugyan megnyerte két utolsó játszmáját (Boryné és Sillyéné ellen), Honfiné számára azonban már két nyugodt döntetlen is elég volt az elsőséghez (Patakiné és Sinka ellen). A női bajnokok névsorába tehát új név került!

*

A cikk szerzője ezek után személyenként értékeli a versenyzők teljesítményét, ezek közül csak édesanyám teljesítményének értékelését idézném:

Dicséretet érdemelnek:
Honfi Károlyné (elsősorban). Megérdemelten nyerte el a bajnoki címet. Jól felkészülve, könnyedén és magabiztosan játszott, legtöbb játszmáját 3-3,5 óra alatt befejezte. Főként a játszmák pozíciós megalapozásában és technikailag állt vetélytársai felett. Külön ki kell emelni küzdőképességét, különösen azt, hogy éppen ő - aki pedig a mezőny legtemperamentumosabb tagja - tudott a legjobban uralkodni idegei felett.

A cikk további része egy eszmefuttatást tartalmaz az 1961-es női döntőn először alkalmazott új időbeosztásról (54 lépést kellett a versenyzőknek megtenniük 3 óra alatt - közbenső időellenőrzés nélkül), valamint  a díjkiosztón elhangzott Szerényi Sándor elnöki beszédéből, amely néhány érdekes sakktörténeti adatot is tartalmazott. Alföldi László így fejezte be a cikkét:

Az 1961. évi női bajnoki döntő eseményekben és eredményekben gazdag év méltó befejezése volt. Az új évtől női sakkozásunknak is további fejlődését várjuk.

Országos női bajnokság, 1961
Ülnek: Finta, Kmetovits, Boryné, Flórián Tibor a MSSZ főtitkára, Karakasné, Sillyéné, Sinka
Állnak: Jászay, Honfiné, Patakiné (Brádt Anna), Bilekné, Lángos, Balogh László nk. versenybíró,
Nemessányiné, Bydeskutyné, Körtvélyessyné

Az 1961. évi Országos női sakkbajnokság végeredménye:

A Lublinban ezüstérmet nyert magyar női válogatott:
Verőczi Zsuzsa, Honfi Károlyné és Ivánka Mária

A lublini sakkolimpia díjkiosztó ünnepségére Ivánka Mária tavaly megjelent könyvében így emlékezik:
"A díjkiosztó ünnepségre emelkedett hangulatban készülődtünk. És amikor kiléptünk szobáinkból a folyosóra, akkor vettük csak észre, hogy én piros, Zsuzsa fehér, Lujza pedig zöld ruhába öltözött. A dobogón tehát nemzeti színben pompázott a magyar csapat, mintha előre megbeszéltük volna!"
(A dolog apró pontosításra szorul: Zsuzsa lehetett a zöld ruhában, és édesanyám a fehérben, mert édesanyám annyira nem szerette a zöld színt, hogy odahaza senkinek nem volt egyetlen zöld holmija sem! )

És végezetül nézzük meg a bajnokság egyik izgalmas játszmáját, a

Honfi Károlyné - Karakas Gyuláné

összecsapást Barcza nagymester élvezetes, 1962-ben publikált elemzésével. A játszma megtekintéséhez kattintson ide.

Alföldi László

Kiegészítés: Honfi György