Felvétel a kedvencek közé

Vaszilij Szmiszlov (1921-2010)



Március 27-én kürtölték világgá a sakkportálok, hogy életének 90. évében szívelégtelenség következtében elhunyt a sakkozás 7. világbajnoka, Vaszilij Szmiszlov nagymester. Néhány napja, március 24-én töltötte be a 89. évét.

1957-58-ban volt világbajnok. Mihail Botvinnik ellen 1954-ben az első párosmérkőzése még döntetlenül végződött, de 1957-ben már sikerült legyőznie, és ezzel világbajnok lett. Egy évvel később a visszavágón kikapott, és így elvesztette a címét. 1991-ben, 70 évesen elnyerte a szenior világbajnoki címet. 8 alkalommal volt világbajnokjelölt, kétszer szovjet bajnok (1949, 1955). A sakkolimpiákon 17 érmet nyert. Budapesten is járt, 1952-ben a Maróczy emlékversenyen játszott (3. lett). Elsősorban pozíciós játékos volt, sok játszmáját a végjátékban nyerte meg.

Sok szép sikere mellett, hasonlóan Portisch Lajoshoz, ő is szépen énekelt. A Bástyavégjátékok elmélete és a Harmónia keresése című műveit több nyelvre lefordították.

Maróczy-díjas mesteredző



Március 21-én, az idei tavasz első napján elhunyt Bilek István (1932-2010) nemzetközi sakknagymester, Maróczy-díjas mesteredző, akihez személyes ismeretség is fűzött. Úgy két hónapja találkoztam vele utoljára a Honvéd kórházban, orvosához igyekezett. Kicsit sápadt volt, de jókedvű, mint mindig. Nem gondoltam, hogy utoljára látom!

A nagymesteri címet 1962-ben szerezte, a mesteredzőit 1982-ben kapta. Háromszoros magyar bajnok (1962, 1965, 1970), 254-szeres magyar válogatott. Játékosként 9-szer képviselte hazánkat sakkolimpián (2 ezüst, 1 bronz) és négyszer EB-n (1 ezüst, 3 bronz). Háromszor jutott be a zónaközi döntőbe (1962, 1964, 1967). Sokan tehetségesebbnek tartották Portisch Lajosnál. Az aranyérmes magyar férfi válogatott szekundánsa volt 1978-ban, Buenos Airesben, az aranyérmes sakkolimpián, majd két évvel később az ezüstérmes máltai sakkolimpián már kapitányként vezette csapatunkat.

A Magyar Televízió Sakk-matt című műsorának szerkesztője és vezetője volt 1976-tól 1988-ig. Újságíróként, sakk szakíróként jelentős irodalmi munkássága. Ismertebb művei: Győzelmünk a sakkolimpián* (1978), Versenyfutás az aranyért* (1980), Örökös sakkban I. (1987), Utazás sakkországba* (1987), Barcza Gedeon élete és játszmái* (1989), Örökös sakkban II. (1993), Magyar Sakktörténet* (1995), Örökös sakkban III. (1998). (* - társszerzőként, szerkesztőként)

Sakkrovatokat vezetett a Volán Hírlapnál (1975-1984), a Pesti Hírlapnál (1991-1994), a Vasasnál (1984-1998), az Esti Hírlapnál (1994-1995), a Sportissimonál (1995-1996), a Postásnál (1997-től), a Napi Magyarországnál (1998-2000), a Magyar Nemzetnél. Sokk cikke jelent meg a Magyar Sakkéletben, később a Sakkéletben, a Magyar Nemzet online rovatvezetője volt. A Magyar Televízióban 1976-1992-ig sakk-kommentátorként is tevékenykedett.

Versenyzői pályafutásának csúcsát 1973-ban érte el, ekkor volt a legmagasabb az Élő-pontszáma: 2500 (Ez ma 2600 feletti pontszámnak felelne meg.) Halálával nagy veszteség érte a magyar sakktársadalmat.

Emlékét megőrizzük!

Bilek István urnás temetése 2010. április 9-én 14:30-kor lesz Budafokon. (Temető u. 12.)